Az október 23-i, “Nem tetszik a rendszer” jelszavú tüntetésről a Véleményvezér úgy véli, fél nap után már nem lehetett emlékezni a szónokok nevére és mondanivalójára. Szerintem a helyzet ennél rosszabb. Lehet emlékezni. A demonstráció nemcsak tagadásokról, hanem állításokról, programelvekről is szólt.

Vasárnap óta kezdem jobban érteni az Őszöd utáni Fidesz-hívők lelkivilágát (jó, érteni eddig is értettem, de most már a beleélés is jobban megy).

1. “Nem tetszik a rendszer.” Nekik is, a millásoknak is a rendszer nem tetszett. Nem a rendszeren belül folytatott politika, hanem –

2. itt közös a tisztázatlanság is. Már hogy mi az a “rendszer”. Nevezhetik rendszernek egyrészt azt, amit Orbán Viktor (Gyurcsány Ferenc) létrehozott. Másrészt azt, amelyik lehetővé tette, hogy Gyurcsány Ferenc (Orbán Viktor) létrehozza a maga saját rendszerét. Ez attól függően, hogy Orbán / Gyurcsány rendszerét újnak tekintjük-e, vagy már megszűnt, vagy tovább él, és harmonizál az új uralommal.

3. Ami a tiltakozók számára Gyurcsány és Orbán esetében is “önkényuralom”.

4. De nem világos, hogy szerintük az “előző” vagy “befoglaló”  rendszer jó-e. Önmagában nem kimondottan önkényuralmi, és kisebb a sanyargatás foka, viszont a) lehetővé tette Orbán Viktor kétharmados megválasztását, b) lehetetlenné tette Gyurcsány Ferenc leváltását, és ez is, az is elviselhetetetlen. (Ebben mindkét tömeggel hajlamos vagyok egyetérteni, ha az okokban nem is.)

5. Itt is, ott is vezérszólam, hogy újfajta demokráciát kell az eddigi helyébe állítani. Olyat, ahol “az emberek nemcsak négyévenként szólhatnak bele a saját ügyeik intézésébe”. (Például népszavazással dönthetnek költségvetési tételekről, vagy közfelkiáltással akár lemondásra is kényszeríthetik a kormányt. Na jó, megpróbálhatják.) Szárazabban fogalmazva: ha nem működik a képviseleti demokrácia, nem a képviseleti demokráciát kell megjavítani. hanem másféle demokráciát bevezetni helyette. (Itt azért hétfőig volt különbség, mert míg a Fidesz-hívők számára létezett egy jó párt, a Fidesz, a millások számára minden párt rossz volt. Másnap az egyik szónok párttá alakította mozgalmát, a 4K!-t, most már ennek az oldalnak is van egy jó pártja.) Gondolkozzunk egy picit (avatatlanoknak: ez az az érzés, ami olyan, mintha az embernek a fejében mozogna valami – ehhez bizonyos fáziseltolódásra van szükség a között, hogy a szemén-fülén-orrán behatolnak az érzékletek, és a száján-klaviján kijön a szöveg): mi az a rendszer, ahol egy jó párt van, és az emberek (-nek azt mondják, hogy) választások között is kezükben tartják az ügyeik alakítását?

6. A lejáratott régiek helyett új, romlatlan, fiatal politikusnemzedék kell – mondja a 4K!. Hát pedig a kétharmados közakaratnak köszönhetően ez is folyamatban van.

7. A (politikai) rendszerbe itt is, ott is beletartozik a gazdaság- és szocálpolitika. Itt “a nevemben hülyeséget csinálnak”, és “a szegények fizetnek mindenért”, ott “a magyar családokkal fizettetik meg a kormány elfuserált gazdaságpolitikájának árát”.

8. A kormány akkor is, most is “neoliberális”, legalábbis a tiltakozók számára (miközben se nem neo, se nem liberális).

9. A részleteket nézve, például mindkét oldalon botránykő volt a fizetős felsőoktatás, továbbá egyik oldal sem ismeri fel a kapcsolatot a tandíj (hivatalos) hiánya és a között, hogy “a diplomám szart sem ér”. Bármennyire rokonszenves volt a tüntetésen felszólaló roma szociálpedagógus, és bármennyire igazuk van a szegedi éhségsztrájkolóknak, azért még rájöhetünk, hogy a mostani helyzethez – mint az összes ellátási rendszerben –

a kofinanszírozás őrjöngő elvetése vezetett (a rászorulók felső határát minden tandíjkísérletre válaszul úgy határozták meg, hogy a fehér középosztály mindenestül beleférjen),

a piactól való könyörtelen elhatárolás (“az egyetemek dolga nem az, hogy munkaerővel lássa el a piacot, hanem hogy gondolkodó embereket neveljenek”, remélem, nem idézem túl pontatlanul a most vasárnap elhangzottakat),

valamint a tényleges konkurencia (esetleg idemerészkedő külföldi egyetemek) következetes elhajtása.

Miután ez közkívánatra megvalósult, természetes, hogy a mostani kormányzat (mint mindenben) azt csinálja, ami ezen kívül marad: kontroll nélkül sarcol és leépít. Ha valaki azt hiszi, hogy ez a neoliberalizmus, óriásit téved.

10. Visszatérve a politikai párhuzamokra: “Gyurcsány, takaroggy” – “Orbán, takaroggy'”. Mindkét tömeg számára a politikai mindenség gyémánttengelye az, hogy az illető politikus egy emberbőrbe bújt szörnyeteg, “undorító”, “pojáca”, és nem is bírják elképzelni, hogy egészséges ember másként érezhet. A “rendszer” perszonifikálva van, egyetlen gyűlölhető személyben. Nem attól rossz, hogy mint rendszer rossz, hanem hogy ez az ember van a csúcsán, és a maga képére teremtette/formálja. Anélkül – pontosan mint rendszer – egész jó lenne. Ha például jönne az “igazi baloldal” Szili Katalinnal vagy az “européer jobboldal” Navracsics Tiborral és Martonyi Jánossal.

11. Az új párt Negyedik Köztársaságot akar. Dehát pontosan ez az, amit a Fidesz 2010 óta, ugyanezekre az elvekre hivatkozva megvalósít. Érvénytelenítette a Harmadik Köztársaságot, namost a harmadik után a negyedik jön, és ne tessék király nélküli királysággal poénkodni, ez ugyanúgy köztársaság, mint mondjuk Kuba volt mindig is. 2006 és 2009 között megvalósult az akkori nemteccikezők minden követelése, nem lett vizitdíj, nem lett tandíj, nem jöttek be a magán-egészségbiztosítók, nem lett radar a Mecsekben, maradt a 13. havi nyugdíj meg a progresszív szja, nem a szegények és a “szegények” fizettek mindenért. Gyurcsány távozott, sittre vágták… pardon, végtelenségig tartó előzetesbe helyezték a korrupt szocialistákat. Győzött az igazság. Most ettől jobb?

12. Unio.