Legalább egy évtizede volt egy rajz valami kicsit béna újságban, talán a Hócipőben, fogalmam sincs, mindenesetre egy nagy téglalap előtt egy kis pötty volt, és az volt a címe, hogy Csurka István megátkoz egy plázát. Na most eljutottunk ide, persze kezdte az LMP a plázastop ostoba ötletével. Ezen aztán kapva kapott a kormány, hiszen minden olyan eset, ahol pár ember dönt nevetségesen kis ügyekben, kiváló alkalomnak tűnik a megfelelő módon kiegyensúlyozott döntéshozatalra, hogy ilyen nagyon finoman fogalmazzak.

Érdemes kicsit megnézni, hogyan viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez másutt. Egész pontosan a Kelo v. City of New London amerikai bírósági ügyre gondolok.

Röviden annyi történt, hogy New London városa privát telkek kisajátítását engedélyezte azért, hogy a helyükön munkahelyeket és adóbevételeket teremtő kereskedelmi központ épülhessen, és ezt az ügyletet az eredeti telektulajdonos egészen a legfelsőbb bíróságig vitte, ahol 5-4 arányban helyben hagyták az eredeti döntést, vagyis a gazdasági fejlődést ígérő beruházást közérdeknek minősítették, egyes konzervatívabb bírók és Sandra Day O’Connor bírónő különvéleménye mellett. A beruházásból aztán nem lett semmi, és a terület egyelőre szemétdombként üzemel.

Jó volt-e ez a döntés? Nem hiszem, mert nagyon súlyos alapelvekkel, a tulajdonjog védelmével helyezkedett szembe, pedig biztosan lett volna más lehetőség. Ugyanakkor elég jól látszik, mennyire komolyan fontolják meg másutt – különösen válság idején – egy-egy beruházás gazdasági oldalát, a benne rejlő gazdasági potenciált.

Nem hiszem, hogy Magyarországon hirtelen neki kellene látni erőszakkal ingatlanokat elkobozni a plázák kedvéért, de abban is teljesen biztos vagyok, hogy az általános plázastop, illetve a mikromenedzselő bizottságosdi nagyon gyorsan vissza fog ütni.