Breaking news: valamely aktivista teleragasztotta az Európai Parlament étkezdéje előtti magyar installációt a Milla október 23-i meghívójával. Ami derék dolog. A nemzeti zászlóból kivágandó, másodlagos frissességű narancsot ábrázoló laphoz, egy füst alatt, mellékelt egy tömör rejtvényt: 1956.10.23 HU – 2001.10.23 ENRON

Próbálom megfejteni. Az Enron-ügy ugyebár: Andrew Fastow pénzügyi igazgató és társai manipulálták a könyveket, hogy sikeresebbek legyenek a részvénykibocsátások és könnyebben kapjanak hitelt. (Kreatív könyvelésnek hívják ezt, ha a dolog tárgya az állami költségvetés.) Amit az amerikai értékpapír és tőzsdebizottság, a SEC észrevett. Kitört a gyalázat. A 63 milliárd dolláros bruttó vagyonú Enron csődbe, Fastow és társai börtönbe mentek, a részvényesek pedig elveszítettek 11 milliárd dollárt. Amerika történetének legnagyobb vállalati csődje. Eddig.

Az ügybe belebukott még a világ egyik legnagyobb auditor-hálózata, az Arthur Andersen. Mire az USA legfelsőbb bírósága felmentette a vád alól, miszerint bűnösen együttműködött az Enron vezetőivel, elvesztette jóhírét és ügyfeleit.

 

Na most, mi a bánat kapcsolja ezt a szomorú eseményt 1956-hoz? Már az októberi dátum és ahhoz tartozó csillagállás kivételével, amikor is a forradalom kitört, az Enron viszont bedőlt.

 

A világon semmi. Hacsak… hacsak nem a zimperialisták keze volt, mindkét ügyben. Egyrészt ugye, 56 leverésében, vagy netán a kitörésében (az újszülötteknek: az utóbbi a bolsi változat, amelyet különféle fehér könyvek taglaltak 1957 táján). Na de, az Enron mely imperialistáinak keze?

 

Az Andrew Fastow nevű imperialistáé, aki manipulálta a könyveket, vagy azoké az imperialistáké, akik megszívták, és a 63 milliárd dollárnyi vagyonból 11 milliárdot elvesztettek? Netán az Arthur Andersenbe tömörült imperialista-bérenceké, akiket felszámoltak, mint a Költségvetési Tanácsot? Ha ez a sejtésem megalapozott, akkor azt is kezdem sejteni, ki lehet a tettes, akinek könnyű bejárása van az Európa Parlamentbe, mégis ennyire hülye.

 

Miközben ezt írom, két további megfejtés érkezik. Az első szerint az anarchisták. Ruszkik, Kádár, Enron, EU, Orbán – nekik mindegy. Egykutya. Nem fogadom el. Ha én anarchista lennék, akkor az Enron-ügy nagyon tetszene, és beírnám Andrew Fastow nevét az anarchia arany (vagy fekete?) könyvébe. Csupa nagybetűvel.

 

A másik megfejtés első olvasatban józanabb. Európa „vezetői” (idézőjel tőlem), ahogy 1956 és 2001 októberében, most se tesznek semmit, hogy megelőzzék a tragédiát. Gyorsan megkeresem kedvenc tőzsdegurum 2001-es hírleveleit. Írországban élő, jól képzett indiai. Nem a vakvilágba beszél, saját befektetési döntéseit magyarázza. Kora tavasztól ismétlődnek figyelmeztetései: Enron-t eladni. Aztán októberben egy lakonikus mondat. Akinek még van Enron a portfoliójában, az gyengeelméjű.

Most se szaladnék a brüsszeli bácsikhoz és nénikhez. Eladni, amíg lehet.