Ha előítéleteket megtámadni, balvélekedéseket gyengítni, oszlatni s a tudatlanság sokszori büszke szavát nevetséges hanggá iparkodom változtatni: hazaszeretetbűl cselekszem; mert sohasem hihetem, hogy előítélet, balvélekedés s tudatlanság alapja lehessen egy nemzet előmenetelének s boldogságának.”
(Széchenyi: Hitel)

Kísértet járja be Magyarországot – az antikapitalizmus kísértete. Kormánypárt és ellenzéke, “nemzetiek” és szocialisták, nacionalisták, antiglobalisták és környezetvédők egyaránt a szabad piacgazdaság (és az alkotmányos demokrácia) lejáratásán, lerombolásán fáradoznak Magyarországon.

Baloldali, jobboldali, zöld és szélsőjobbos mezben valójában a mindenható államban, a szocialista típusú újraelosztásban hívő pártok ülnek a törvényhozásban, miközben a limitált állam és a szabad piacgazdaság hívei alig jutnak szóhoz, szinte láthatatlanok.

Nem volt szükség az elmúlt évek gazdasági világválságára ahhoz, hogy Magyarországon – akárcsak szerte Európában, de még Amerikában is – szitokszóvá váljon a kapitalizmus, a “neoliberalizmus”, s bűnbakká váljanak a “kapzsi” bankárok, a shortoló brókerek, a profitra éhes nagyvállalkozók. Az “önzés”, a profit elv általános megvetése hosszú ideje akadálya egy modern, piacpárti nyilvánosság létrejöttének.

Így történhet meg, hogy miközben a magát polgárinak nevező kormány naponta ássa alá a piaci mechanizmusokba, a magántulajdon szentségébe (no meg a jogbiztonságba, a demokratikus intézményekbe) vetett bizalmat, nincs se parlamenten belül, se azon kívül markáns piacpárti ellenzéke, amely kiállna az egyén és a piac szabadsága mellett. A kapitalizmus mellett.

Liberális és konzervatív körökben legfeljebb odáig hajlandók elmenni, hogy bár szintén elhibázottnak, igazságtalannak nevezik a kapitalizmust, azért jobb híján elfogadják, mondván, mégiscsak ez a rendszer képes jólétet biztosítani, életszínvonalat növelni. Morálisan kizárólag azzal látják védhetőnek a kapitalizmust, hogy az – az elhíresült Adam Smith-i “láthatatlan kéznek” hála – túllép az átkos önzésen, áttételesen mindenkin segít, s így a közjót szolgálja. Mindez igaz, ám csak egy másodlagos hatást ír le, s nem a megfelelő indok arra, hogy az egyéni szabadság, az állami bürokratikus korlátozásoktól mentes piacgazdaság hívei megvédjék a kapitalizmust.

A Kapitalizmus blog munkatársai számára nem az az elsődleges érv a kapitalizmus mellett, hogy az az emberiség történetében páratlan jólétet teremtett, s kilátástalan körülmények között, elképesztő nyomorban élő emberek százmillióit emelte ki a szegénységből. Ez persze fontos szempont egy olyan országban is, mint a miénk, amelynek kormányzata naponta távolodik el a piacgazdaság normáitól, s így a polgárok, a nemzet prosperitását veszélyezteti – ám a legfontosabb érvünk mégsem ez.

Sokkal lényegesebb szempontnak tartjuk, hogy kizárólag a kapitalista társadalom az, amelyben az egyén szabadon kibontakoztathatja tehetségét, kreativitását, s ahol racionális önérdek-érvényesítésének kizárólag a másik ember szabadsága szab határt. A valódi különbség nem is annyira bal- és jobboldal, mint inkább individualizmus és kollektivizmus között van.

“Senki nem értette még meg, hogy a kapitalizmus nemcsak hasznos, hanem erkölcsös is. A kapitalizmus az egyetlen olyan rendszer, amely teljes mértékben engedi és bátorítja az emberi élethez szükséges erények gyakorlását. Ez az egyetlen rendszer, amely megőrzi a független elme szabadságát és elismeri az egyén sérthetetlenségét… Csak a kapitalizmus hű teljes mértékben az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat erkölcsi eszményképéhez: az egyén ‘élethez, szabadsághoz és boldoguláshoz’ való jogához. Csak a kapitalizmus védi meg az egyéni gondolat szabadságát és a saját életéhez való jogot. Ha egyszer újra komolyan vesszük ezeket eszményeket, akkor képesek leszünk a kapitalizmusra nem mint ‘szükséges rosszra’, hanem mint erkölcsi eszményre tekinteni…” – írta Robert W. Tracinski publicista A kapitalizmus erkölcsi alapjai című esszéjében. Ezt a gondolatot valljuk mi is.

Szabad egyén, szabad piac – hirdeti mottónk. Egy valóban szabad társadalom ugyanis nem alapulhat kényszeren, államilag szervezett vagy jóváhagyott rabláson, a többség vagy a kisebbség zsarnokságán, csak és kizárólag az individuum alapvető jogainak, legelsősorban az életéhez és tulajdonához való jogának feltétel nélküli elismerésén.

A kicsi, de erős állam feladata egy szabad társadalomban az egyén, a közösségek, a piaci folyamatok védelme, a polgárok fizikai biztonságának garantálása, a joguralom és a jogbiztonság fenntartása, nem több. Ehhez természetesen elengedhetetlen állam és gazdaság, állam és szociális szféra, állam és egyházak, valamint állam és média radikális szétválasztása.

A fentiekből is kiderülhetett, hogy a Kapitalizmus blogot nem valamiféle gazdasági szakportálnak szánjuk. A napi politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális események kommentálásán túllépve elvi szempontból is elemzünk folyamatokat, s bemutatjuk Friedrich A. Hayek, Ludwig von Mises, Milton Friedman, Ayn Rand és más prominens szabadpiaci gondolkodók meglátásait.

Meggyőződéses európaiakként érvelünk az erős euroatlanti elkötelezettség mellett, de a Tobin-adót kivető, kiterjesztett „szociális jogokon” alapuló szociális Európa ellen. Nem kíméljük a rasszizmust, a nyugati civilizációt fenyegető iszlám kihívást, az Amerika-ellenességet, az álságos „politikai korrektséget” vagy a diszkriminációt, legyen az pozitív vagy negatív.

A szabadságot választjuk.

 

Seres László, szerkesztő

 

Állandó szerzőink: Ansinn, Gere Ádám, Iványi György, Kész Zoltán, Nehéz-Posony Márton, Tallián Miklós, Tokfalvi Elek