A politikai elit tagjai közül "nagyon kevesen készek arra, hogy kiálljanak a kapitalizmusért. A politikusok között kezd eléggé általánossá válni (mind a bal-, mind pedig a jobboldalon), hogy csak a rendszer sötét oldalát hangsúlyozzák" – állapítja meg egy új kötet szerzője, mondjuk nem mintha később pontosítaná, mi is a rendszer "sötét oldala", de ez mindegy is, mert egyrészt remek emberről van szó, másrészt neki legalább van bátorsága kiállni az általában "piacgazdasággá", sőt "szociális piacgazdasággá" szelidített szitokszó, a kapitalizmus mellett.

"…egyértelműen a kapitalista rendszer pártján állok" – hangsúlyozza a szerző, valamiért rögtön hozzátéve, hogy azt nem tartja "jó társadalomnak", csupán a churchilli értelemben vett "legkevésbé rossznak", amely "rendszerspecifikus tulajdonsága" a dinamizmus és a "gyors innováció".

A szerző, Kornai János a legnagyobb élő magyar közgazdász, akinek minden kötete szenzáció, és ez mindig is így volt. Most azonban, ezzel a 240 oldalas, nem egyszer személyes hangvételű kis mászthev könyvvel (Gondolatok a kapitalizmusról. Akadémiai Kiadó, Budapest), amelyről remek kritikát írt Farkas Zoltán a HVG-ben, még az időzítés is jobban stimmel az átlagosnál: soha nagyobb szükség nem volt arra, hogy valaki megvédje az egyetlen, szabadságot és prosperitást biztosító rendszernek az alapjait. A kapitalizmust mindenki gyalázza – pláne így válság idején és után -, de a nem sötét oldalával azért csak ki tudnak egyezni.

"Amit a leginkább felháborítónak találok, az a kapitalizmus elleni populista demagógia – miközben a demagógok nyugodt lélekkel felhasználják a kapitalizmus által létrehozott felfedezések és újítások mindegyikét. Erkölcsileg visszataszító látni politikai aktivistákat, ahogy egy szélsőséges antikapitalista találkozóra vagy tiltakozó tüntetésre mozgósítanak embereket – felhasználva ezekre a célokra a számítógépeket, a mobiltelefonokat, a műholdak és az optikai kábelek által biztosított kommunikációs csatornákat" – fakad ki a szerző teljes joggal, itt is elővezetve a kötet vezérmotívumát: a kapitalizmus az egyetlen rendszer, amely az innovációra, a technikai haladásra épül.

A magunk részéről persze örültünk volna, ha a kötetben kicsit nagyobb hangsúlyt kap a technikai haladás alanya, az innovációt megteremtő innovátor személye, a kizárólag kapitalista viszonyok között szárnyalni képes szabad, kreatív vállalkozó, akit maga a munka motivál – de ez természetesen semmit nem von le a kötet értékéből.

Tehát: négy új tanulmány, egy kötetben, és a jó hír az, hogy mindegyiket Kornai János írta.