annyit mondhatok:

a társadalom vagy modern, vagy tradicionális. A nyugati világban tradicionális társadalom nincs.

A modern társadalom (ez általában egybeesik a nemzetállammal) vagy szocialista, vagy kapitalista. Hogy az egyik fajtában vannak elemek a másikból, az a helyzeten nem változtat. A harmadik út egyrészt a pokolra vezet, mint köztudomású, másrészt úgy vezet a pokolra, hogy nem lehet megvalósítani. tehát vagy erre, vagy arra dől el, de ahhoz előbb sokat kell szenvedni.

Az Orbán-rendszer harmadikutasnak képzeli magát, de valójában szocialista hajlamú. Egyrészt erről szólt az agitpropja az elmúltnyolcévben, másrészt csinálni most is ezt csinálja: a magántulajdonú nagyvállalatokat szövetségbe vonva kváziállamivá teszi, akikkel ilyen szándékai nincsenek, azokat bénítja, és oszt, “mindenkinek munkája szerint”. Hogy az osztogatás alanyai viszonylag kevesen vannak, az alapstruktúrán nem változtat.

Az Orbán-rendszer ellenzékének látható zöme szintén szocialista, az egészből a “társadalmi igazságtalanságot” látja, ami ez esetben azt jelenti, hogy a rendszer nem mindenkinek oszt (amibe a szegények is beletartoznának), csak a felső rétegnek, mert hát arra van pénz.

Itt állunk tehát egy uralkodóan szocialista érzelmű és gyakorlatú társadalommal. Szocializmus eddig kétféle bizonyult életképesnek az érzelmek szintjén: a marxista és a nemzeti. A nemzeti még sehol sem valósult meg, de ettől még sokan hisznek benne, Magyarországon különféle történelmi okokból kiváltképp sokan. A marxista szocializmus kiment a divatból. Marad az a másik.